page contents A vaskori késkészítés emlékei Kelet-Magyarországon

Késtörténelem: A vaskori késkészítés emlékei Kelet-Magyarországon

2019-1-11

 

 

Kelet-Magyarország az ókor utolsó szakaszában rendkívül vegyesen lakott terület volt. A vaskor során különböző illír, kelta, germán, latin (római, abból is többfajta) és a lovasnomád népek sokszínű kavalkádja települt meg itt. A tájegységenként és idöközönként változó összetételű népesség mindennapi életét rendkívüli módon befolyásolta az a tényező, hogy nem csupán kereskedelmi útvonalak csomópontjában feküdt, de a „népek országútján” is. Így Nyugat-Magyarországot kevésbé, ellenben Kelet-Magyarországot többször is a sztyeppéröl érkezett népek foglalták el, népesítették be. Megismertetve a térséggel saját technikai vívmányaikat és közvetítve Ázsia lovasnomád világának kulturális, társadalmi és politikai eredményeit. A kés- és a fegyverkészítés terén egyedi megoldásokkal ismertették meg Európa korabeli népeit. Ebben a posztban ezért bemutatjuk a fennmaradt történelmi emlékeit a sztyeppei életnek.

A Kárpát-medence területén a vaskor az i.e. 8. század és a római korszak közötti időszakot jelenti. Ezt az időszakot a régészet három szakaszra osztotta fel. A korai és középső, amely a korai vagy preszkíta és szkíta; továbbá a kései, amely a kelta-trák-germán-dák és római kort foglalja magába.

 

Preszkíták i.e. 8-7. század

 

Az eurázsiai sztyeppe volt az egyik központi színtere a népek találkozásának. A Belső Ázsiától egészen a Kárpát-medencéig elnyúlt Sztyeppe számos új nép- és népcsoport születésének színhelye volt és ezen az útvonalon belső-ázsiai lovasnomád kultúrájú népesség érkezett Európa területére.

Az i.e. 8. század első szakaszában egy, a korabeli, bronzkori kultúrától eltérő népcsoport érkezett a Kárpát-medence területére. Az eurázsiai Sztyeppe ekkoriban nagy változás ment át, mert a századforduló környékén megváltoztak a régió viszonyai. A bronzkori populáció által használt sztyeppei települések eltűntek és helyettük a nomadizáló állattartást folytató pásztorkultúrák jelentek meg. Egy korábbi posztunkban bemutattuk, hogy a késő bronzkori, trák civilizáció volt az, amely ebbe a régióban is megjelent, azonban a vasat felhasználó nomádnépek meghódították a területet. A történelemtudomány és a régészet kutatási eredményei a 8. századtól megjelenő, az antik forrásokban általánosan szkítának nevezett népe(ke)t a mezőcsáti kultúrának nevezte el. A kora vaskori preszkíták kultúrája a 7. századra megszilárdul az egész Sztyeppén és a mai Alföldön is. Káprázatos kézművességgel rendelkeztek. A fegyver- és eszközkészítésben a vas lett a meghatározó alapanyag, de a bronz továbbra is jelentős szerepet vitt. Sok olyan lelet került elő, amely alátámasztja azt, hogy a korai vaskor egy átmeneti időszak volt és a fémművesség nem teljesen vette át a vas alkalmazását. A korai szkíták népe volt az, amely elhozta a Kárpát-medence keleti felébe az első vas tárgyakat. A leletek között bronz lószerszámokat, vas késeket, kardokat és nyilakat, bronzbuzogányokat és kardhüvelyeket találhatunk nagy számban. Az új lovas életmód új technikai vívmányai mellett a preszkíta kultúra kiváló aranyművességgel rendelkezett, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében fellelhető aranykincs lelet ékesen bizonyít/ A ciszkaukázusi művészet hatását tükrözte.

 

 

A régészeti kutatások eredményeként sírhelyeiket a Duna-Tisza közén, a Vajdaságban és Nyugat-Szlovákiában tárták fel.  Az újonnan bevándorló népesség rátelepedett a helybéli illír-trák, a leletek alapján, a bronzkori Gáva kultúra népességére. Az i.e. 7. század volt a szkítakor kezdete a Kárpát-medence keleti felében. Az állatstílusú ábrázolások jelentek meg a bronzplasztikákon, amely hatás a Sztyeppe lovasnomád (korai szkíta) kultúrától érte a térséget. A szkíta népek folyamatosan költöztek be a Kárpát-medencébe és félnomád életmódra tértek át az idők során.

 

 Szkíták i.e. 6-4. sz. Vekerzug-kultúra (középső vaskor)

 

Az antik írók szerinti szkíták vagy szakák lakták a Duna vidékét és Kelet-Magyarországot az i.e. 4. század végéig. Az i.e. 6. századtól a régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy egy jóval nagyobb populációjú lovasnomád népesség lakta a mai Kelet-Magyarország területét.

A Hevesen, Gyöngyösön és Diósgyőrben feltárt sírok tanúsága szerint az eurázsiai szkíta civilizáció a teljes térséget meghódította és a szkíta törzsszövetség, konföderáció nyugati szállásterületeivé váltak. Két népnév maradt ránk az i.e. 6. századból a görög történtíró Hérodotosz elbeszéléseiben. Hérodotosz az i.e. 513. évi I. Dareiosz perzsa nagykirály Szkítia ellen vezetett büntető hadjáratáról emlékezett meg. A mai Kelet-Magyarország területén két szkíta népet írt le: az agathürszoszok és a szigünnák népét. Az agathürszoszok népe nagyon hasonlított Hérodotosz szerint a trákokra, ez alapján ők voltak azok, akik a korai szkíta civilizáció lovasnomád rétegét alkották. A korabeli vaskori kultúrák elhelyezkedését és a Szkíta törzsek hozzávetőleges szállásterületeit remekül szemlélteti az alábbi térkép.

 

 

A leletek az Alföld középső és északi részein, az Északi-Középhegység és a Kisalföld középső és északi részeiről maradtak ránk nagyobb számban. A szkíták szállásterületeinek központja az Alföldön feküdt. Az itt felszínre hozott leletegyütteseket a szkíta kultúra Alföld-csoportjának nevezte el a régészettudomány. Lelőhelyeik nagy számban kerültek felszínre Alsótelekes, Balmazújváros, Békéscsaba, Csánytelek, Csárdaszállás, Eger, Hetény, Heves, Hódmezővásárhely, Muhi, Nógrádkövesd, Orosháza, Szentes és Törökszentmiklós térségében. Ezt a kultúrát a régészettudomány a lovak eltemetésének megjelenése nyomán különböztette meg a korábbi ritkább és vegyes népességű korai szkíta-trák periódustól. A Szentes-vekerzugi temető két felszerszámozott ló csontvázát is rejtette. Ebben az időszakban Európa-szerte mind a hallstatti, mind a szkíta kultúra lelőhelyeiről kocsik sírokba helyezése vált szokássá.

 

A szkítakori településeket tártak fel Újlőrincfalván, Jászfelsőszentgyörgyön, Szolnok-Zagyvaparton, Nyíregyháza-Manda-bokor-dűlőben, Endrődön és Hódmezővásárhely térségében. A szkíta lovasnomádok a Kárpát-medence keleti felében részben áttérhettek a földművelésre, részben pedig a téli szálláshelyeiken alakítottak ki falusias településeket. A gazdasági életben az állattartás, főként a lótenyésztés dominált. Mellette jelentős szerepe volt a vasművességnek. A gyepvasérc felhasználását vitelezték ki ekkoriban, amelyeket az Alföldhöz északról kapcsolódó hegyvidéken termeltek ki. A kutatók szerint a kovácsmesterség a Felvidéken élő nem feltétlenül szkíta népcsoportok szakmája volt, habár a lószerszámok és elsősorban a nyílhegyek a szkíták saját produktumai voltak. Az itt készült vasfegyverek magas minőséget jól mutatja az is, hogy Hérodotosz szerint a küprosziak (értsd ciprusi görögök) szigünnának nevezték a vaslándzsákat. Tehát az egyik feltehetően vaslándzsák kereskedelmében érdekelt szkíta törzs után nevezték el a fegyvert. A térség élénk kereskedelemi kapcsolatokat ápolt Hellásszal és a környező térséggel. A hallstatti kultúrával való élénk kapcsolatai pedig egy egyedi rövid kard típus kialakítását eredményezték. Az egyélű akinakészek voltak az Alföld-csoport speciális termékei. Az akinakész eredetileg egy tipikus kétélű szkíta lovaskardtípus volt. A hallstatti kultúra egyélű harci késeivel, tőrjeivel kombinálták azt, így kialakítva az egyélű akinakész típust. Az akinakész alapvető ismérvei a kétélű, rövid, keskeny penge, a szív alakú markolatlemez, a lapos, függőlegesen bordázott markolat, a vízszintes pálcaalakú markolatvég. Az állatstílust alkalmazták díszítő elemként. Az állatstílusú művészet a sztyeppei nomádok életének központi tárgyával foglalkozik az állatokkal. A törzsek, nemzetségek eredetmondái az ősöket állatalakokban személyesítették meg. Ezeknek a mítoszoknak képpé, domborműve, szoborrá való formálása teremtette meg az állatstílust. Emlékei a kínai Nagy Faltól az Alföldi ismeretesek az eurázsiai sztyeppe vidék közvetítésével.

 

 Kelták (trákok, géták, dákok) La Téne kultúra, késő vaskor (i.e. 3-2. sz)

 

Az i.e. 3. század során nyugatról a kelta népek vándoroltak be a térségbe, amelyek a késő vaskori La Téne-kultúra hordozói voltak. Korábbi posztunkban bemutattuk, hogy a hallstatti kultúrát felváltó La Téne-kultúra az i.e. 5. században jelent meg Északnyugat-Magyarország területén. A kelták a 4. századra a mai Nyugat-Magyarország területén váltak uralkodóvá és onnan terjeszkedtek tovább keleti irányba. A „Historiae Philippica” őrizte meg írásos emlékét a kelta vándorlásnak. Az ókori forrás szerint a gallok (kelták) túlnépesedtek és emiatt rengeteg ember elvándorolni kényszerült csoportosan a térségből. Vándorlásaik iránya Itália, Illíria és Pannónia területe. A kelták leigázták a pannonokat, azaz az illír eredetű kultúrát, amely a hallstatti kultúra népességét alkotta. Róluk bővebben olvashatsz itt.

 

 

A kelta népvándorlás eredményeképpen megváltozott a Kárpát-medence kulturális képe és két évszázadig a kelta La Téne-kultúra uralta az egész területet.  A kelta világ jellegzetes településrendszere ekkor alakult ki. Szórványtelepülések voltak, amelyeket tanyák, majorságok és falvak alkottak, amely azt mutatja, hogy nem volt erős a központi hatalom a térségben. Az ókori források nem is emlékeztek meg egészen az i.e. 1. századig jelentős államalakulatról a térségben. Az Alföld területén a kelta eraviszkuszok telepedtek meg. Erdély területén pedig tovább élt az a vegyes trák-szkíta háttérű kultúra, amely a későbbi dák állam társadalmi bázisát alkotta.

Az i.e. 1. század során a kelta hódítók teljesen a fennmaradó kevert etnikumú őslakosságba olvadtak bele Kelet-Magyarországon. Az új állam alakulat Dacia volt, amely a mai Kelet-Magyarország jelentös részét uralta. Mind a La Téne, mind a dák kultúra hasonló, késö vaskori civilizáció volt, amelyek fejlett kovácsmesterséggel rendelkeztek. A trák Sica kardok használata általános volt a dákok között. A késkészítés hasonlóan magas színvonalón állt. A dákok erődített településekkel rendelkeztek, amelyek fejlett fegyver- és eszközkészítéssel bírtak.

 

Szarmaták

 

Az ókori szerzők munkái és a régészeti leletek alapján egybehangzóan megállapítható, hogy a Jézus Krisztus születése körüli évtizedekben a Kárpát-medence keleti felében új lovasnomád nép jelent meg, amely több hullámban telepedett meg a régióban. A szarmata törzsszövetség települt meg az eurázsiai sztyeppe Fekete-tenger északi részein, az Al-Dunánál, az Erdélyi-medencében és a mai Magyarország sík területein. A szarmaták a dákokat legyőzték, de a dák-trák-kelta népcsoportok fennmaradtak, mint a szarmaták szolgáló népei. A jázigok telepedtek meg az Alföld térségében és vérrokonaik a roxolánok, valamint az aorszoiok; tőlük keletre a Kárpátokon túli hatalmas síkságokon nomadizáltak. A szarmata civilizációt a germán gótok és gepidák északról és északnyugatról beérkező vándorlási szorították keleti irányba, illetve a keleti gótok megszállták legalább részben a kelet-európai sztyeppe erdős-fás pusztaságait is.

 

A szarmaták fejlett kovácsmesterséggel rendelkeztek, amelyet számos sírlelet emlékeztet bennünket. A vaseszköz- és fegyvergyártás mellett az aranyékszerkészítés volt a kiemelkedö ága a szarmata kultúrának. A szarmaták sírleletei arról tanúskodnak, hogy a szkítákkal ellentétben a szarmaták teljesen megmaradtak lovasnomádnak, ezért folyamatosan vándoroltak.

 

 

Római korszak

 

Kelet-Magyarország a rómaiak megérkezése elött igen vegyes etnikai-politikai képet mutatott. Az i.e. 1. század utolsó harmadában Dacia befolyása alá vonta. A rómaiak megjelenése a dákok túlzott megerősödéséből következett. I. sz. 18 és 20 között Tiberius fia, az ifjabb Drusus áttelepítette a szarmata jázigokat az Al-Duna vídékéröl. Tehát a szarmaták legalább részben római ösztökélésre támadtak rá az alföldi dákokra és szorították a dákokat vissza Erdély területére. A szarmata-germán-dák ütközözóna nem bizonyult stabilinak a rómaiak szempontjából és a dákok az i. sz. 1. század utolsó negyedében ismét átvették a térség feletti hegemóniát. Söt, i. sz. 86-ra annyira megerösödtek, hogy a rómaiakra támadtak és Decebal dák király vezetésével több, mint két évig pusztították a római területeket.

Kelet-Magyarország a traijanuszi hódítások lévén szervezödött római provinciává és lakosság, gazdasága és kulturája rómaivá vált. A római korszakról itt találhatsz információt.

 

Képi illusztrációk forrásai:

 

1. Szkíta-kori kések. In: Jeannine Davis-Kimball - Vladimir A. Bashilov - Leonid T. Yablonski: Nomads of the Euroasian Steppes in the Early Iron Age. Zinat Press, Berkeley, CA, 1995.  115.

2. Korai szkíta aranylelet. In: F. Kovács Péter: Szkíták és kelták öröksége. A vaskor régészete Jász-Nagykun-Szolnok Megyében. Damjanich János Múzeum. Szolnok, 2017.

3. Szkíta aranyszarvas lelet, Dél-Oroszország. In: Jeannine Davis-Kimball - Vladimir A. Bashilov - Leonid T. Yablonski: Nomads of the Euroasian Steppes in the Early Iron Age. Zinat Press, Berkeley, CA, 1995. 32.

4. Térkép: A korai vaskori civilizációk elhelyezkedése a Kárpát-medence térségében. In: Kemenczei Tibor: Hatalmasok Viadala. Az Alföld Szkíta Kora. Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága. Gyula, 2001.

5. Szkíta fegyverek. In: Szkíta-kori kések. In: Jeannine Davis-Kimball - Vladimir A. Bashilov - Leonid T. Yablonski: Nomads of the Euroasian Steppes in the Early Iron Age. Zinat Press, Berkeley, CA, 1995. 45.

6. Szkíta akinakészek.

7. Kelta-dák vaskések. In: . Kovács Péter: Szkíták és kelták öröksége. A vaskor régészete Jász-Nagykun-Szolnok Megyében. Damjanich János Múzeum. Szolnok, 2017.

8. Szarmata vaseszközök. In: In: Jeannine Davis-Kimball - Vladimir A. Bashilov - Leonid T. Yablonski: Nomads of the Euroasian Steppes in the Early Iron Age. Zinat Press, Berkeley, CA, 1995.

9. Szarnata (iráni, szkíta) akinakészek. In: In: Jeannine Davis-Kimball - Vladimir A. Bashilov - Leonid T. Yablonski: Nomads of the Euroasian Steppes in the Early Iron Age. Zinat Press, Berkeley, CA, 1995.

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

May 17, 2019

Please reload

  • Facebook - Black Circle
  • Twitter - Black Circle

© 2017-2019 Powered by 

Minden jog fenntartva! 

kapcsolat: info@keokesblog.hu

Budapest, Magyarország

www.lajaecom.nl